A gótikus stílus szicíliai emlékeiben

A szicíliai gótika nem egyetlen, minden templomban felismerhető kép. Olyan áramlat volt, amely hosszú ideig fennmaradt, és a területek, valamint a Földközi-tenger más vidékeivel való kapcsolatok függvényében különböző formákat öltött. Megértéséhez érdemes abból a korszakból kiindulni, amely megelőzi és kíséri térnyerését. II. Frigyes kora után az uralkodó családok által megrendelt építészeti alkotások nagyobb súlyt kapnak: a városi paloták és várak a családok hatalmának tanúivá válnak. Ebben az összefüggésben a Chiaramonte név a megrendelések intenzív szakaszát jelöli, nem pedig egy elszigetelt díszítőelemet.

A Chiaramonte család Sterije

A palermói Palazzo dello Steri, amelyet 1307-ben kezdtek építeni, és amely a Chiaramonte-ház hatalmának szimbóluma, konkrét kiindulópont. Egy ilyen palota lehetővé teszi, hogy az építészetet nyilvános nyilatkozatként szemléljük. A városban elfoglalt hely, az épület mérete és a nyílások kialakítása polgári és családi tekintélyt fejez ki. Reprezentációs székhely is volt, nem csupán lakóhely, és megjelenésének a család rangját kellett közvetítenie mindazok számára, akik áthaladtak a városi téren. A szicíliai középkori alkotásokon egy kapu vagy ablak minősége felfedheti a több régiót átfogó mesterekkel és ízléssel való kapcsolatokat. A Steri tehát egyszerre mutatja egy nemzetség ambícióját és az építészeti formák áramlását a Földközi-tengeren.

Durazzói és katalán stílus

A szicíliai gótikának két áramlatát különböztetjük meg: a durazzói és a katalán irányzatot. A durazzói a szegmentált ívekről is felismerhető, és főként a sziget keleti részén terjedt el. A katalán irányzat szélesebb körben volt jelen, különös jelentőséggel Palermóban és más városokban is akadtak példái. A megkülönböztetés hasznos, de nem szabad olyan címkeként használni, amelyet egyetlen ív láttán aggatunk egy épületre. Az építészeti elemek a hely funkciójával és a későbbi átalakításokkal együtt érvényesülnek. Egy templom vagy palota megőrizhet egy középkori részt, és mellette sokkal későbbi ízlésű beavatkozásokat.

Tág földrajz

Ezen emlékek földrajzi elterjedése széles. Palermo mellett felbukkannak Ragusa és Modica palotái, a caltanissettai Santo Spirito kolostor, a trapanii Annunziata-templom és az agrigentói San Giorgio-templom. Említik még a taorminai Palazzo Corvaiát és a siracusai Palazzo Bellomót. Ez a felsorolás azt mutatja, hogy a gótikus nyelv nem egyetlen funkcióra korlátozódott: vallási helyek, lakóhelyek és a hatalom terei egyaránt formát ölthettek benne. Két különböző típusú példa összevetése tanulságosabb, mint hasonló fényképek sorozatának keresése. Egy vallási épület a bejárat és a liturgia terének megfigyelésére ösztönöz; egy palota a reprezentáció és a városi élet viszonyát tárja fel.

Két részlet segít felismerni a szicíliai gótika változatosságát. Siracusában a Palazzo Bellomo lépcsőháza egy lakóhely belső szerveződéséhez tartozik: összeköti a helyiségeket, és kíséri az átmenetet egyik térből a másikba. Ericében ezzel szemben a Matrice-templom kapuja nyilvános küszöböt jelöl, ahol a vallási épület az utca felé nyílik. Egyik elem sem elegendő önmagában egy egész emlék osztályozásához. Látni kell, hogyan illeszkedik a falazatokhoz, a nyílásokhoz és a későbbi szakaszokhoz. Egy lépcső és egy kapu egymás mellé állítása a polgári és a vallási építészet közötti különbséget is felszínre hozza: a gótikus formákat konkrét feladatokra használták, nem pedig mindig ugyanolyan díszítőelem-tárként.

Építészek, mesterek és a látogatás módja

Az építészek közül kiemelkedik Matteo Carnelivari, akinek nevéhez fűződik a palermói Santa Maria della Catena és a Palazzo Aiutamicristo. Egy templom és egy palota összevetése ugyanabból a kulturális környezetből érdekes kérdést vet fel: mely megoldások változnak a funkció változásával, és melyek maradnak felismerhetők? Nem szükséges egy összetett épület minden vonását egyetlen szerzőnek tulajdonítani ahhoz, hogy értékeljük ezt a viszonyt. Az említett alkotások inkább arra utalnak, hogy a késő középkori Szicília rendelkezett olyan tervezőkkel, akik különböző programokon tudtak dolgozni, és pontos formát adni a megrendelők kéréseinek.

A Chiaramonte-korszakban Toscanából, Lazioból és Campaniából is érkeztek mesterek. Jelenlétük segít megmagyarázni, miért nem jelent egy „szicíliai” stílusról beszélni egy elszigetelt sziget elképzelését. Az ötletek és technikák más helyekről érkeztek, kiválasztották és a helyi épületekhez igazították őket. Ugyanez vonatkozik a katalán területtel való kapcsolatra is, amely az egyik irányzat nevében is leolvasható. Az eredmény nem a külső minták másolata, hanem olyan értelmezések sorozata, amelyek abban a területben nyernek értelmet, ahol felépültek.

Ezen emlékek megtekintéséhez érdemes összehasonlító módszert alkalmazni. Palermót választhatjuk első megfigyelőhelyként a Sterivel, a Santa Maria della Catena templommal és a Palazzo Aiutamicristóval, majd tekintetünket Taormina, Siracusa vagy Trapani felé fordíthatjuk. Minden helyen érdemes három szintet megkülönböztetni: az eredeti funkciót, a megőrzött részeket és a elszenvedett módosításokat. Ez elkerüli, hogy mindent középkorinak tartsunk, ami ma egy történelmi épületben látható. A szicíliai gótika így a kísérletezés és alkalmazkodás hosszú korszakaként jelenik meg, összefonódva a családok, a városok és a földközi-tengeri kapcsolatok történetével. Gazdagsága éppúgy az emlékek közötti különbségekben rejlik, mint az őket összekötő vonásokban.

Fotó: Benjamín Núñez González · CC BY-SA 4.0 · Wikimedia Commons