A Gela mocsara és a vízimadarak

A Gela mocsara azon helyek egyike, ahol Szicília megmutatja, milyen értéket képviselnek a vizes élőhelyek a madarak életében. Gela és a Dirillo torkolata…

Szerző: Dream Island
The Biviere di Gela and Its Waterfowl

A Gela mocsara azon helyek egyike, ahol Szicília megmutatja, milyen értéket képviselnek a vizes élőhelyek a madarak életében. Gela és a Dirillo torkolata között fekszik, egy olyan területen, amely magában foglalja a tavat, annak partjait és a közeli élőhelyeket, például a dűnéket és a vizes területeket. Aki felkészületlenül érkezik, csupán egy vízfelületet és nádasokat lát; ha jobban megfigyeli, felfedezi a különböző mélységű, növényzetű és funkciójú terek hálózatát. A tó sok vonuló faj pihenőhelye, és bizonyos évszakokban telelőterület is. Jelentősége tehát abban is rejlik, hogy olyan útvonalakhoz kapcsolódik, amelyek messze túlnyúlnak Szicília határain.

Kacsák és gémek

A récék a Gela mocsara legkönnyebben felismerhető madarai közé tartoznak, ám korántsem alkotnak egységes csoportot. A cigányréce lemerül, hogy táplálékot keressen; a fütyülő réce, a kendermagos réce, a nyílfarkú réce, a tőkés réce és a kanalas réce különböző módokon hasznosítják a sekélyebb vizeket. A kanalas réce különösen arról ismerhető fel, hogy nagy csőre alkalmassá teszi a víz szűrésére. Ha megfigyeljük, hogyan táplálkoznak, megértjük, miért van szüksége a tónak egyszerre nyílt vízfelületekre és védett, növényzettel borított partokra. Egy távolról látott csoport úgy tűnhet, mintha azonos madarakból állna; a távcső segítségével felismerhetők a körvonalak és a viselkedésmódok anélkül, hogy a madarakat mozgásra kényszerítenénk. Az azonosítás így az élőhely megfigyeléséből fakad, nem pedig egy látogatás előtt megtanult névlistából.

Tavasszal a Gela mocsara gémeket, kis kócsagokat és üstökösgéme ket is fogad. Ritkább fajok is felbukkanhatnak, köztük a bölömbika, az íbisz és a batla; bizonyos időszakokban csérek is érkeznek. Az ilyen széles lista az élőhelyek sokféleségének mutatójaként értelmezendő, nem pedig egyetlen nap alatt kipipálandó felsorolásként. A megfigyelés sikeressége változó tényezőktől függ: a vízállástól, az évszaktól, a széltől, a napszaktól és a hely nyugalmától. Még ha egy ritka faj nem is bukkan fel, egy gém átrepülése két nádas között vagy egy csér, amely a víz felszínét siklja, láthatóvá teszi a tó szerepét.

Nádasok és vízinövények

A nád- és gyékénysávok nélkülözhetetlenek. Menedéket és fészkelőhelyet kínálnak olyan madaraknak, amelyek sokkal gyakrabban maradnak rejtve, mint ahányszor megmutatkoznak. A nádas fajai közé tartoznak a nádirigók és a függőcinegék, valamint a szárcsák, a vízityúkok és a kis vöcskök. A hangok meghallgatása hatékonyabb lehet, mint a tekintettel behatolni próbálni a nádasba. A függőleges szárak védik a fészkeket, de olyan környezetet is jelentenek a rovarok és apró élőlények számára, amelyektől más állatok függenek. Ezért a növényzettel borított szegély nem üres tér, amely elzárja a kilátást a tóra: annak egyik legélőbb része.

A vízi környezet a felszín alatt folytatódik. A vízben víz alatti növények nőnek; a sekélyebb peremek mentén kákák és tamariszkuszok találhatók. Ezek az elemek alakítják a táplálkozó- és menedékhelyeket. A vízszint változása olyan iszapos partokat tárhat fel, amelyek bizonyos madarak számára hasznosak, másokat viszont eláraszthat. A száraz vagy esős évszakok szintén megváltoztatják a nyílt víz és a növényzet arányát. Aki többször visszatér a Gela mocsarába, éppen ezt a táj dinamikáját figyelheti meg. Az egyik hónapban készült fénykép nem feltétlenül írja le azt, amit a következőben találunk majd, és ez a változékonyság a vizes élőhely természetes működésének része.

Dűnék, rétek és más állatok

A tó körül nedves rétek, tamariszkuszok, orchideák, kakukkfű és rozmaring találhatók; a tengerpart felé homokhoz alkalmazkodott növényekkel borított dűnék jelennek meg, köztük fehér rekettye és tengerparti búzavirág. Az ilyen különböző élőhelyek közelsége magyarázza, miért nem érthető meg a rezervátum csupán a vízre tekintve. A dűnék szűrik a tengerrel való kapcsolatot, a rétek rovarokat és virágzásokat tartanak fenn, a cserjések menedéket nyújtanak. Az egyik élőhelyből a másikba való átmenet gyors, de jelentőségteljes. Az ösvényeket tiszteletben tartó útvonal lehetővé teszi a növények összehasonlítását anélkül, hogy kárt tennénk a talajban és a nehezen észrevehető fészkekben.

A szárazföldi élővilág rókákkal, nyulakkal, menyétekkel, hüllőkkel, kétéltűekkel és a területen előforduló szitakötőkkel egészíti ki a képet. A nagy látványosságok felkeltik a figyelmet, de a víz felett őrjáratozó szitakötők vagy a pocsolyákban élő kétéltűek ugyanolyan kézzelfoghatóan mesélnek a rendszer minőségéről. Nyáron találkozhatunk a tengeri fogollyal, amely nyílt terekhez és sajátos feltételekhez kötődik. Minden faj újabb nyomot ad a mozaik működéséről: egyesek állandó vizeket igényelnek, mások iszapot, megint mások a közeli száraz területeket. A Gela mocsarának megőrzése e sokféleség fenntartását kívánja meg, nem csupán a központi tótükörét.

Akik érkeznek és akik maradnak

A látogatás világossá tesz egy döntő különbségtételt: a Gela mocsara nem mindig ugyanazokat a madarakat fogadja. Egyesek a vonulás idején érkeznek, mások itt töltik a telet; megint mások a nádasban találnak fészkelőhelyet. Az iszapos partok, a nyílt víz és a sűrű növényzet ezen életek különböző szakaszait támogatják. Ha feljegyezzük az évszakot, a vízszintet és az állatok viselkedését, megérthetjük, miért lehet más egy tavaszi megfigyelés, mint egy téli. Az engedélyezett helyeken maradva és a távolságot megtartva éppen azt az időt védjük, amelyet a madarak itt táplálkozásra vagy pihenésre töltenek. A tó a térképen mozdulatlannak tűnik, valójában azonban a Földközi-tengeren átívelő utazások egyik állomása.

Fotó: Codas · CC BY-SA 4.0 · Wikimedia Commons

UTAZÓTÁRSAK

Több mint 100 000 utazó 15 év alatt: valódi emberek, valódi napok Szicíliában. Köszönjük, hogy velünk fedezik fel a szigetet!

100,000+ utazó3 600+ értékelés
Beszélgess velünk