Vandálok és bizánciak: egy új korszak

A Nyugatrómai Birodalom hatalmának vége változékony uralkodók időszakát nyitotta meg Szicíliában. A sziget fontos átkelőhelyeket ellenőrzött az itáliai félsziget és Észak-Afrika között: aki birtokolta a kikötőit, hajókat és utánpótlást mozgathatott a középső Mediterráneumban. Ezért kapcsolódtak a sziget politikai eseményei a tenger mindkét partján vívott háborúkhoz. Az V. és VI. század története három fő szakaszon halad át: a vandálok megérkezésén, a herulokhoz és gótokhoz kötődő uralmakon, végül Justinianus császár által elrendelt hódításon. A dátumok segítenek eligazodni, de önmagukban nem írják le azt, ami a városokban és a vidéken történt.

Vandálok, herulok és gótok

A vandálok, akik ekkorra Észak-Afrikában is megtelepedtek, az V. században érték el Szicíliát; a forrás kronológiája 468-ra teszi megérkezésüket. A sziget feletti ellenőrzés beillett tengeri politikájukba, amelyet a nyugati császári védelem válsága tett lehetővé. A korszak megértéséhez olyan kikötőket kell elképzelni, ahonnan hajók indultak vagy érkeztek, de a katonai műveletek helyszíneitől távol eső belső területeket is. Egy hódítás megváltoztatta, kinek tartoztak engedelmességgel és adóval; nem alakította át ugyanazon a napon a mezei munkát vagy az utak elrendezését. Az e rövid szakasznak tulajdonított nagy emlékművek szűkössége még fontosabbá teszi, hogy megkülönböztessük az uralmak történetét a tovább élő mindennapi gyakorlattól.

A vandál uralmat a heruloké, majd a gótoké követte; 491-ben Szicília Nagy Theodorik királyságába került. Eközben a kereszténység már jelen volt a szicíliai városokban. Sírhelyek, katakombák és korai kultuszépületek emlékeztetnek arra, hogy a vallási közösségeknek saját történetük volt, amely nem az új uralkodókkal kezdődött. A összekötő utak és a lakott területek használata is folytatódott. Ezek a folytonosság nyomai, amelyek segítenek a posztromán Nyugatot anélkül olvasni, hogy éles cezúrát képzelnénk el ókor és középkor között. Amikor Konstantinápoly hatalma beavatkozott, ezért egy lakott és tagolt szigetet talált, nem pedig újonnan megalapítandó területet.

Belizár és a bizánci Szicília

Új szakasz következett 535-ben, amikor Belisarius tábornok meghódította a szigetet Justinianus császár nevében. Szicília a bizánci hadműveletek bázisává vált az itáliai félszigeten. A választásnak nyilvánvaló földrajzi logikája volt: területéről gyorsan el lehetett érni a kontinens partjait, és ellenőrizni lehetett a tengeri útvonalak egy középső szakaszát. Az esemény azt is megérteti, hogy a „bizánci” a Keletrómai Birodalmat jelöli, nem egy hirtelen feltűnt civilizációt. A keleti uralom a római császári hagyománnyal való folytonosságot igényelte; a sziget így olyan hatalom alá került, amely Konstantinápolyra tekintett, miközben az előző világ számos struktúráját örökölte.

Szürakuszai a bizánci kor jelentős központja volt. Kikötője, védművei és kelet-szicíliai összeköttetései olyan igazgatási és katonai szerepet adtak neki, amelyet a térképre pillantva is megérthetünk, még az emlékművek előtt. A görög és római várost nem hagyták el: épületeit, utcáit és temetkezési helyeit egy mára nagyrészt keresztény lakosság használta vagy alakította át. Ezért Szürakuszait nem lehet úgy olvasni, hogy közvetlenül a görög színháztól a székesegyház barokk homlokzatáig ugrunk. E két pillanat között évszázadok városi élete, császári döntések és a keleti Mediterráneummal fenntartott egyházi kapcsolatok vannak. A nyomok kevésbé feltűnőek, de segítenek rekonstruálni a város folytonosságát.

Háborúk, templomok és sírok a bizánci korban

A bizánci uralmat nem szabad csupán a katonai igazgatáson keresztül olvasni. A háborúk meggyengítették a gazdaságot, és súlyos terheket róttak a lakosságra. Egy hosszú fennállású kormányzat biztonságot teremthetett egyes kereskedelmi útvonalak számára, ugyanakkor nyomasztotta az adófizetőket és a vidéket. A vallási események egy további szintet adnak hozzá. A pápai joghatóságtól a konstantinápolyi patriarchátushoz való átmenet láthatóvá teszi az egyházi tekintély központjai közötti versengést. A lakosok számára egy a szigettől távol hozott döntés befolyásolhatta a helyi közösségek irányítását, a püspökök és a politikai hatalom viszonyát, valamint azt, hogyan helyezkedik el Szicília a mediterrán kereszténységben.

Az építészet is segít elmesélni ezt a korszakot, bár sok épület átalakult, vagy töredékes formában jutott el hozzánk. A Santa Croce Camerina melletti Contrada Vigna a Mare bazilikája és a Castiglione di Sicilia-i Santa Domenica bazilika kiterjeszti a látókört a nagy központokon túlra, olyan helyek felé, ahol keresztény közösségek rendezték be a kultusz terét. Sok épület a birodalomban elterjedt mintákat követett, amelyeket azonban a sziget helyszíneihez és anyagaihoz igazítottak. Összehasonlításuk, amikor lehetséges, azt jelenti, hogy megkérdezzük, mely formák voltak közösek, és mely megoldások függtek a tereptől, az anyagoktól és a helyi igényektől.

Palazzolo Acreide latomiáiban emellett a bizánci és keresztény korszakra utaló sírok is fennmaradtak. Ez a részlet konkrét módot sugall a helyek folytonosságának olvasására: egy az ókori történelem által megjelölt tér új funkciókat kaphatott egy megváltozott vallási kontextusban. A kövek önmagukban nem mesélik el, ki látogatta őket, de megmutatják, hogy egy tájat különböző nemzedékek használtak újra, értelmeztek és laktak be. Éppen ezért egy bizánci kori emlék előtt érdemes megkérdezni, mi létezett előtte, és milyen változtatásokat vezettek be utána. A monumentális Szicília ritkán kínál olyan épületeket, amelyek eredeti építésük óta változatlanok maradtak.

Az arab hódítás felé

Amikor a IX. században megkezdődött az arab hódítás, ez a szakasz fordulópontra jutott. Az új hódítók előrenyomulását a bizánci kormányzat konfliktusai és feszültségei által termelt gyengeség is segítette. A vandálok és bizánciak története tehát előkészíti a következőt anélkül, hogy csupán Róma és az arabok közötti egyszerű közjátékká redukálódna. Ezekben az évszázadokban változtak a hatalmak, megszilárdultak a keresztény kultuszhelyek, Szürakuszai megőrizte politikai szerepét, és a sziget a mediterrán versengések középpontjában maradt. E szakasz felismerése olvashatóbbá teszi a szicíliai tájat: minden híres emlékmű alatt gyakran használatok és döntések sorozata húzódik, amely e kevésbé elbeszélt évszázadokhoz is tartozik.

Fotó: Arpingstone · Public domain · Wikimedia Commons